Ez a nagy dög keresztes pók itt tanyázik az ablakunkban nyár eleje óta. Amikor odaköltözött a sarokba, még nem volt ám ekkora.
Szép egy példány, de csak így ablakon keresztül.
Hogy mi lesz szegénnyel most, hogy jön a hideg, nem tudom.
Vajon hová bújuk majd?
Befelé nem jöhet. Az tuti.
Ahhoz túl nagy.

Így estére végre besüt a nap az ablakon.
Már nagyon hiányzott.
Szeretem a szeptembert, de csak ha az őszi napocska süt még egy kicsit, hogy az őszi rózsáim szépen kinyílhassanak, hogy a méhek még szorgoskodjanak.
A Kékszakáll virágom teljes díszben lila virágoktól pompázik, méhecske pedig alig akad egy-egy.

Mellesleg tortát keresek a neten. Nagyon finom tortát.
Nincs valakinek egy nagyon jó receptje???
Lehet bármilyen. Diós, csokis, gyümölcsös.....
Életem első tortáját szeretném megsütni.
Igazi kerek torta lesz, azt hiszem 3 lapra vágva, krémesen....
Rengeteg receptet találtam, de nem tudok dönteni.
Hát igen. Ez is az én nagy bajom: döntésképtelen vagyok.
Akármiről legyen is szó.
Pedig el kellene döntenem végre, hogy lezárok- e valamit amit még el sem kezdtem.
Vagy belevágok olyasmibe, amire másnak azt mondanám :
NE TEDD !!!
Hát, ez vagyok én.....

A pillantásunk megint találkozott.
Rövidke pillanatok voltak, de abban benne volt minden vad szenvedély.
Miközben mással beszélgettem, éreztem a kezét, ahogyan simogat,
Éreztem a csókját a nyakamon...
Éreztem ahogy a közelségébe beleremegek....

Azt hittem vége.
Azt hittem megértette...
Most kezdhetek mindent elölről.

Nem bírok a ruháimmal.
Képtelenek elférni a kívülről óriásinak látszó szekrényben, ami egyébként tényleg óriási és nem csak kívülről, hanem belülről is, de sajnos belülről csak akkor ha üres. Na már most ez tele van.
Az évszakváltás sem tesz jót nekem, sem a ruháimnak.
Pulcsi előre, nyári felsők hátra. Így, mintha még kevesebb lenne a hely, pedig ugyanannyi....
...és akkor még nem is vettem új őszi téli pulóvert. Hová tegyem, hisz tele van a szekrény? Mégsincs egy göncöm amit felvegyek. Ma este már azon töprengtem hogy mibe bújjak holnap hogy ne fagyjak meg. És nem tudom.

Vagy veszek még egy szekrényt, vagy kidobálok egy - két felesleges göncöt. Csak az a baj, hogy általában többet veszek mint amennyi elfér.
Chö....tipikus női hülyeség....

Szerettem volna elmondani hogy fázom.
Hogy két pulcsiban, összegömbölyödve ülök itt az ágyon, a forró tea mellettem...
...de teljesen elfeledkeztem az írásról.
Még a teám is kihült....
....tátott szájjal, csodálkozva néztem a tv-ben Kozsót. Az még csak-csak elmegy, de volt ott 3 butusnak látszó (?) buta liba.
Látta rajtam kívül még valaki?
Vagy képzelődtem?
Ilyen nincs is.....

Álmomban itt jártam. Egyedül.
Határtalan volt a nyugalom.
A víz smaragdzöld volt, és tiszta.
A csónakban ringatózva gyönyörködtem a víz alatti világban.
Olyan nyugodt voltam amilyen még sohasem....
Egy kicsit még most is ott vagyok.

Nem tudom éreztétek-e már valaha, hogy egy számotokra teljesen vadidegen ember jelenléte pozitív, és nyugtató hatással van rátok annélkül, hogy szót váltanátok egymással. És persze éppen az ellenkezője, hogy annyira negatív a kisugárzása, hogy menekülnétek a közeléből.
Velem mostanában elég gyakran előfordul mind a két variáció.
De inkább az előzőről mesélnék egy kicsit.
Van egy kis család. Ez a kicsi család Anya, Apa, és azt hiszem 7 gyerek.
Olyan hihetetlen pozitív energiákat áraszt a család összes tagja, hogy muszáj a közelükben lennem. Ha bejönnek a boltba, mindig ott vagyok ahol ők, és nem is igazán csinálok semmit, csak állok, tisztes távolságban, már csak azért is ha segítségre van szükség ott legyek, de igazából szeretek a közelükben lenni. A gyerekek a két évestől a 14 évesig korúak.
De annyira szeretik egymást, hogy ilyet még sohasem láttam. Sohasem vitáznak, sohasem szólnak egymáshoz hangosan, és nyugodtak. Amikor utoljára bent voltak nálunk, a 14 éves tini srác végig simította a kb 11 éves hugija haját, és mindezt egyetlen szó nélkül, ami annyira természetes volt, hogy a kislány fel sem emelte a fejét, csak folytatta tovább amit elkezdett.
Szeretek állni és csak figyelni őket, ahogy a cipősdobozokhoz nyulnak, szépen finoman, nehogy leverjenek valamit. Azok a halk neszek annyira nyugodtak, hogy ott helyben állva képes lennék elaludni mellettük.
A szülők ha valamiért szólnak a gyerekenek, vagy rászólnak a gyerekekre, annyira szépen, és finoman teszik.....sohasem hangosan vagy agresszíven.
Ritka az ilyen.
Szóval, amit mondani szeretnék hiszem hogy van kisugárzásunk ami hatással van a másik emberre. Ami kellemes, nyugtató, és ami kellemetlen és idegesítő. És egyik sem szándékos.
De vajon mitől függ hogy milyen energiákat sugárzunk magunkból?
Illetve miért van az hogy ami az egyik emberből rám negatív, a másik emberre pozitív....?

Hoztam Nektek egy kis darabkát az óriási angyaltrombitámból. Kb. 50 db virág van rajta, ha nem több. Most a legcsodásabb, így nyár végén.
Sohasem volt szebb!!
Azt hiszem búcsúzik. Talán most virágzik utoljára ebben az évben.
Az illat amivel körbekeríti a kertet fantasztikus, és mivel az ablak alatt van ezért az egész házban kellemes citromos illat terjed.
Kár, hogy nem érzitek.

Óriási előnye a laptopnak hogy nem vagyok helyhez kötve. Utálok egyhelyben.... bármit is.
Most innen írok a kertből, és amit a képen láttok, azt látom én is.

A tegnap éjszakai vihar miatt nem aludtam túl sokat. Éjjel 1 -kor még javában frászban voltam.
Ennek köszönhetően ma, hisztis, nyűgös,és kedvetlen voltam. Kicsit féltem hogy a hangulatommal lelombozom a csajokat, de nem így lett. Ahogy kiléptünk az üzletből, teljesen megváltozott a hozzáállásom mindenhez. Az étvágyam is megjött, így képes voltam elég lelkes lenni egy jó kis kínai kajához. Már kb. 3 hónapja járunk enni a csajokkal, de már kicsit unalmas a menü. Csilis csirke, Illatos csirke, Szezámos csirke, Gombás csirke, Bambuszos csirke.......
Azt hiszem legközelebb feldobok egy Camponás kiruccanást. Ott mindenki azt eszik amit kíván. Olasz, Török, Kínai....
Én egy jó kis Görög Gyros tálat ennék már.

Ma éjszaka egyedül vagyok itthon. Valami jó kis filmet kéne néznem. De nincs ötletem.
Vihart is mondanak. Remélem messze elkerül. Egyedül még jobban rettegek a villámlástól........................

Ennek a csirkének szép élete volt. Háznál kapírgálhatott friss tyúkhúr után, nem volt összezsúfolva sok másik szárnyas társával együtt, egy "csirkelaborban" ahol sötét van....
...ésatöbbiésatöbbi....
A képen látható csirke, IGAZI HÁZICSIRKE!
VOLT.
Mert gondoltam én egyszer csak, hogy biztos sokkal jobb étvággyal enném azt a madarat, amelyik életében nem szenvedett.
És mégsem.

Az történt ugyanis, hogy a 4 csirke amit a képen látható állapotban kaptam, illetve vettem, még langyos volt amikor megérintettem. Kissé morbidnak találtam az egészet. Én hülye, szép lassan kinyitottam a szemét is, nem tudnám megmondani hogy miért. Kár volt.
Ezek után kis időre magára hagytam így az asztalon, és azon kezdtem el gondolkodni, hogy mit is csináljak ezzel a 4 halott csirkével? Akár mennyire is volt szép élete, én nem akarok enni belőle.
Kicsit később kimentem a konyhába, és elkezdtem darabjaira szedni. Kicsit kínlódtam. Soha sem vettem egész csirkét, mindig csak a darabjait. Most meg úgy éreztem magam mint egy sorozatgyilkos jobb keze. Ő megöli, én feldarabolom, majd eltűntetem. A negyedik csirkénél már minden bajom volt. A sok darabolástól már fájt a csuklóm, a kés is megszaladt egyszer a kezemben, egyenesen a hasam felé. Gondoltam, ez lenne már csak a morbid: Csirke darabolás közben ügyesen hasba szúrni magam. A CSIRKE BOSSZÚJA, lehetne a címe, a "pillanatnak".

Végül aztán eltűnt a csirke. Eltűntettem a fagyasztó mélyére. Majd letakarítottam domestossal a konyha asztalt, elmosogattam, és elmentem fürdeni. Ezek után, még mindig csirke szagú volt a kezem. Halott csirke szagú.

Nem eszem belőle. De nem csak belőle.
Többé már úgy gondolom, egyáltalán nem eszem csirkét SEM!

Sziasztok!

Egy hete nem jelentkeztem. A pénteki vihar kicsinálta a számítógépet. Azóta sem működik.
Ennek a viharnak köszönhetően most van egy laptopom.
Még barátkozom vele, meg kell ismernem, de azért már alakul. A képen őt (is) láthatjátok.
(A csajok biztos meglátják az ördögöt is. )

Sütit akartam sütni......
A végeredmény:
Addig - addig ízlelgettem, szopogattam ezt a jeges, zuzmarás, fehérnek tűnő fekete szedret, hogy egyre kevesebb lett, aztán hopp, elfogyott.

Nincs több szeder.